Bár ez a bejegyzés nem tartozik szervesen a salgó polcokhoz vagy a polc akciókhoz, de mindenképpen említésre méltó szerintünk. Cégünk egyik tagjaként, idén február közepén, alkalmam nyílt eljutni Nepálba, és feljutni az egyik Nepáli nyolcezres alaptáborába. Az Annapurna I. 8091 mm magas és az alaptábor 4130 mm-en fekszik. Az alaptábor egészen jól kiépített a helyi viszonyokat tekintve.
Természetesen van egy emléktábla, ami jelzi, hogy éppen az alaptáborban van az ember, van egy kis étkezde, illetve alaptábori szállások is. A szállás alatt ne egy európai típusú szállodát képzeljünk el, hanem egyegyszerű kis szobát, amibe két fakeretes ágy van egy-egy matraccal. Aki itt akar eltölteni egy éjszakát, annak mindenképpen szükséges még egy jóadag kalandvágy és a megfelelő hálózsák, hogy az alvást egy viselhető hőmérsékletben tudja eltölteni.
A szállások mögött van egy kisebb emlékhely az ANNAPURNA hegymászó áldozatainak szentelve. Sokan nem is tudják, hogy a K2 az egyik legtechnikásabb hegymászás szempontjából, de az ANNAPURNA igen sok áldozatot követelt, annak 1950-es első, sikeres megmászása óta.
Az alaptáborban lévő első lépések már lélegzetelállítóak, hiszen remek időben sikerült megérkeznünk. Kristálytiszta égbolt, olyan fehér hó, amit még soha nem láttam és olyan mélyen tiszta csend, ami a mai világunkban szinte elképzelhetetlen. Percekig csak álltam és csodáltam ezt a földöntúli helyszínt. Az élmény ahogy az embert körbeveszik a hegyek, és az Annapurna I. ettől a ponttól még majdnem négy kilométer magas, az a Kékestetőhöz szokott magyar szemmel elég mellbevágó élmény.
Miközben próbáltam bejárni az alaptábort, egyik pillanatban egy serpa jött ki egy épületrészből és könnyedén rágyújtott. Elég vicces látvány volt, hogy ebben az oxigénhiányos környezetben a helyi Nepáli teherhordó milyen könnyedén fújta a füstöt… Nyilván azonnal kaptam az alkalmon és beszédbe elegyettem vele, mert ez egy különleges alkalom, hogy pont itt beszélhetek egy helyivel. A serpa hihetetlenül barátságos volt, kérdezte, hogy honnan jöttem, mióta terveztem az utat és hogyan érzem magam Nepálban. Kellemeset beszélgettünk, készítettünk pár fényképet, majd barátjaként megölelt és megjegyezte, hogy reméli, hogy még egyszer majd visszatérek az alaptáborba.
Mind fizikailag mind spirituálisan egy remek élmény volt a hegyek ölelésében, a természet eme különleges helyén időt tölteni, és ízelítőt kapni a magashegyek világából, ahol azért a friss hóban elhelyeztem a névjegyemet… Namaste
